Pole & Cole

Emlékeztek még gyerekkorunk papír öltözetető babáira? Leendő divatkreátorok is valószínűleg így kezdték. Kivágták a papírrruha kollekciót, majd egyesével felöltöztették papír modelljeiket. Ó micsoda buli volt. A fantázia határa a csillagos ég. Igen, gyerekkorunkban. Persze vannak tervezők, akik felnőtt korukra sem feljteik el hogy egyszer gyerekek voltak. Így vgolt ezzel vszínű Jolis Paons is, aki amellett, hogy zseniális fotós, hatalmas kreativitással és végtelen türelemmel van megáldva. Kissé másképp értelmezi a divatot. Az öltözetős ruhákat kombinálj a valósággal. Magyarul: papírból készít ruhákat, igen, embereknek...

Nagyjából ez történhetett: egyik nap elhatározta, hoyg megszabadul a sok gönctől ami felhalmozódott minigarzonjában. Először a gardróbbal kezdte. Mikor el kezdett pakolászni, egyik dobozban régi telefonkönyvekre bukkant. Már majdnem a szemetes zsákba dobta, amikor hirtelen ötlettől vezérelve, kis legyezőket kezdett hajtogatni, majd a kis legyező kupacból, ragasztó, tű cérna segítségével, egyre izgatottaban építette fel kollekciója első darabját.

Nézzétek meg a végeredményt, és most lányok, tegyétek a szívetekre a kezeteket! Ti nem álmodtatok ilyen tütü ruháról? Az msáik dolog hogy nem igazán papírból képzeltük, de ez azt hiszem részlet kérdés.

Na és most jön a slussz poén: tudtátok, hogy itthon is annak akik a recyclinget választják alapanyagnak? A MOME halgatói a Múzeumok Éjszakája keretein belül mutatják be saját trevezésüket. Ma éjszaka ott van a helyetek.

Táskakészítőként minden ilyen rendezvényre kíméletlen kritikus szemekkel és egyszerre árgus szemekkel érkezem. Nem volt ez másképp ma sem. Hosszú szervezés után végre kora délután útnak indultam a szabadtéri WAMPra. Csöpögött ugyan az eső de ez nem tartott vissza attól, hogy röntgen szemeimmel végig pásztázzam a piacot. A rövidke, dupla sor, elég karcsúak hatott elsőre. nagyjából 5 percet vesz igénye, még ha minden pultot tüzetesen megtekintünk akkor is.Voltak szerencsére ehónapban is gyöngyszemek. Íme néhány, hogy okuljatok:

 Időrendi sorrendben a a Camou táskák voltak a elsők. Félve lopózva kérdeztem meg első dizájneremet, hogy fotózhatok-e? Még szép, hogy igent mondott. Gigászi bőr (?) táskái azonnal rabul ejtettek.

Hazudnék, ha azt mondanám, ezen a környéken ő volt az utolsó táskás. Voltak mások is, voltak igényesek is, voltak különlegesek is. Nekem viszont sokáig kellett keresgélnem, hogy rátaláljak a következő, darabra, ami megdobogtatta a szívemet. Ő nem volt más, mint a Buborék Bolt egy kerek virágos darabja. Rózsaszín, virágos, kerek oldaltáska gyerekkorom ízlését idézték és ez kicsit se volt ellenemre:

Majd szinte rögtön mellette, rátaláltam pályatársamra, egy másik övtáskagyárost. Imádni való sztorikat nyomtat a derekadra: Bagaboo.

És utána egész sokáig kellett haladnom, sőt visszakanyarodnom újból, majd beszélgetnem vkivel, majd a szemem sarkából kiszúrnom és türelmetlenül befejezni a dumát, és mentegetőzve elrohanni, gépet előszedni fotózni. Az Artista szó gondolom többeknek egy cirkuszi előadót jelent, még többeknek, viszont egy tervező csoportot, akik megalkották ezt a kupac laptáskát is. színesek, egyediek, szerethetőek:

És mit szóltok, itt még mindig nem adtam fel és adtam még egy utolsó esélyt és jól tettem. Mert megérkezett a szemem elé az egyik kedvenc se nem modern, se nem oldschool Matyó hímzett pakolós, alap darab, a Mozaik kezéből:

Ma elindítom, a táskagyár mellett életem másik vonalát. Ugyanis stylist képzésre jelentkezek a Budapesti Divatiskolába. Hogy miért is? Azt hiszem az életem eddigi szakaszában, az úgy nevezett fonotos dolgokra koncentráltam. Diplomát szerezni, felépíteni egy jól csengő szakmai önéletrajzot, megteremteni az egzisztenciát, családot alapítani, élni egy átlagember átlagos életét. Néha persze kicsit kiugrani a mókuskerékből, de azért nem olyan extrémen. És persze ez is én vagyok, nem tagadom. De időközben rájöttem, hogy ez nem minden. És az is kiderült, hogy tulajdonképpen a kevés dolog közül, ami képes fenntartani a figyelmemet hosszabb ideig, az egyes egyedül, a ruhák, a divat, a kiegészítők, az esztétika, és minden egyéb, ami ezzel összefügg. Így kész vagyok ezennel új életet kezdeni. Egy olyan életet, ahol nem csak kellek, muszájok és kénék vannak, hanem akaromok, meg szeretnémek és szenvedély, meg a munka élvezete. Alig várom.... Vajon mit hoz magával az első megtett lépés?

Hipp hipp hurrá! Ismért egy vadiúj vásár. ezúttal nem a jól megszokott dizájnerekkel. Facebook oldalon olvassátok a részleteket! Mindenképp gyertek mert ezúttal én is ott leszek!

Megérkeztek a legújabb anyagok, Alexander Henry tervezése. Ez a legújabb trend: visszatérnek a bazi nagy rózsák és egyéb giccsek. El is készült belőlük 2 övtáska:

Miközben az I LOVE Textile-ből sétáltam épp a műhelybe, a Jászai Mari térnél, a Szt. István krt-on ezt az üzletet találtam. Igaz drágák (gondolom import cuccok) de csodálatos, igényes, egyedi, mindenféle méretű jegyzettömbök, füzetek, mindenféle stílusban. Elképesztő: Ajánlom!

Kellően provokatív kép, Jakócs Dorkától. A Time Out Budapestben lettem rá figyelmes. Nem hiszem hogy túl sok kommentet kell hozzá fűznöm. Beszéljen önmagáért a kép és a címe!

Kiállítás a 400-ban!

"Mrs. Hirskin, kérem fáradjon be! Megkínálhatom egy teával? Legyen szíves ezt a fomanyomtatványt kitölteni. Rendben, már meg is vagyunk. Köszönjük hogy befáradt, viszont látásra." Nagyjából egy ilyen szövegkörnyezetben tudom elképzelni, őt, Miszsiszherszkint. Közben meg a fenti táskák (és kiegészítők) névadói. Nem hogy egyszerű britt háziasszony, hanem egy hiper-extrém jellemvonásokat képviselő márka neve. Azt hiszem totál leragadtam már a névnél is. És ha azt is elmondom nektek hogy ez egy hazai brand, na akkor dobtok egy hátast. Érdemes rákattintani a honlapjukra. Csak az megér egy misét. Nem tudom mennyibe kerülnek ezek a táskák, de gondolom nem kell magyaráznom, hogy a következő lehetséges alkalommal szeretnék egyet (azaz most azonnal). Engem beszippantott!

Éljenéljenéljen!!!! Beköltöztem az új műheklybe, ugyan még van egy nagy üres szobánk, remélem/-jük Eszterrel, hogy hamarosan oda is beköltözik egy lelkes alkotó. Egyelőre a berendezkedés, a beszokás időszaka van. De nagyon élvezzük. Azt hiszem beszélhetek mindkettők nevében. Tegnap elkészült az eslő, új energiával átitatott darab is, íme, fogadjátok szeretettel:

Sokat töprengtem azon hogy milyen legyen Pole & Cole logó formájában. Megkerestem egy grafikust hogy tervezzen nekem valamit de ahogy az lennni szokott az ember nem kerülheti ki a munkát. Hiába akartam lepasszolni vkinek a tervezést végül mégis saját ötelt alapján készült a végtermék. Mivel nem vagyok grafikus ezért a kivitelezés részét nem én csináltam. Íme a különböző változatok és végül a befutó :-)