Mióta biciklivel járok-kelek a nagyvárosban, hát igen nagy tapasztalatra tettem szert a budapesti közlekedéssel kapcsolatban. Azt kell, hogy mondjam, egy kisebb idegroncs lettem, a sok idiótától az utakon, járdákon.
Kezdjük talán a táplálkozásilánc legaljáról: a gyalogossal:
a gyalogos, sétál, bámészkodik, hirtelen irányt változtat. Csak úgy van. Ő nem foglalkozik a forgalom többi résztvevőjével. Jobb esteben a járdán teszi ezt. Ha rendelkezésére áll egy jó széles darab és mellette egy jó keskeny kerékpár út, szinte biztos lehetsz benne, hogy ő az utóbbit választja, lehetőleg veled szembe. Na ennél még rosszabb ha ugyanabba az irányba. Persze satufékezel, mert az utolsó pillanatban TUTI meggondolja magát és keresztezi az utadat. A bátrabbak csengetnek ilyenkor, amit persze a gyalogos MINDEN esteben kikér magának. Mert a járdának látszó tárgy, kizárólag az övé. Javaslom kerékpáros társaimnak, nagyívben kerüljétek el őket.
Aztán a sorban jönnek a bringások. Ja, elézést ez már a nagyon lazákra vonatkozi. Akikre itt gondolok, azok a kerékpáros, mamikák, papikák, gyerekek, kezdő biciklisek, és a sarki mazsolák. Igen ez létezik. Ezek azoka kérékpáros "társak" akik naponta egy alaklommal (kb 20 év után először) felülnek a biciklire, hogy elmenjenek bevásárolni, vagy csak úgy mozogni, szigorúan a következő sarokig és kizárólag kerékpárosok számára fenntartott úton. És itt az utolsó mondatban külön kiemelem a kerékpárosOK, tehát nem csak neki, hanem van ott két irányabn forgalom. Ha vki még mindig nem érteni, szemből és mögűle is jönnek azok a fránya, akár 15-20-szal is száguldozó cajgások. Igen, direkt használtam ezt a szót. Mert ezek huligánok. Előzgetnek, bravúroskodnak az úton. Sajnos a mazsolák, általában a bukósisaktól, védőszemüvegtől és magától a tekerés tényétől, nem hallanak és nem is látnak. Csak a tapintás marad nekik, általában ezt egész testfelületükkel teszik és előfordul, hogy te, a szabáloyaosan haladó/előző biciklistársunk vagy alul. (igaz történet alapján).
A motorosokat/robogósokat ugorhatjuk, ők nem zavarnak sok vizet biciklis berkekben. Elvannak az úttesten, megvannak a maguk játszmi, a köreinket nem nagyon zavarják.
Gondolom, most már mindenki selyti, hogy az autósok következnek. Az ember azt gondolná, ha bicikliúton halad, nem kerülhet veszélyesebb kontaktusba az autókkal. Persze ez hiú ábránd. Hiszen ott vannak a kerszteződések (még ha neked zöldet is mutat a lámpa, körülnézni nem árt), az autó ki/bejárók (ahol ugyan neked van elsőbbséged, de ez egy autóst sose tart vissza attól, hogy elkaszáljon) éa még sorolhatnám.
Szóval az idegkimerülés határán vagyok. A sok idióta közelekedőtől. Pedig néha én is használom a csengőmet, meg szépen hangosan érthetően cifrán káromkodok. Jó hangosan, hogy mindenki megértse!
