Táskakészítőként minden ilyen rendezvényre kíméletlen kritikus szemekkel és egyszerre árgus szemekkel érkezem. Nem volt ez másképp ma sem. Hosszú szervezés után végre kora délután útnak indultam a szabadtéri WAMPra. Csöpögött ugyan az eső de ez nem tartott vissza attól, hogy röntgen szemeimmel végig pásztázzam a piacot. A rövidke, dupla sor, elég karcsúak hatott elsőre. nagyjából 5 percet vesz igénye, még ha minden pultot tüzetesen megtekintünk akkor is.Voltak szerencsére ehónapban is gyöngyszemek. Íme néhány, hogy okuljatok:
Időrendi sorrendben a a Camou táskák voltak a elsők. Félve lopózva kérdeztem meg első dizájneremet, hogy fotózhatok-e? Még szép, hogy igent mondott. Gigászi bőr (?) táskái azonnal rabul ejtettek.
Hazudnék, ha azt mondanám, ezen a környéken ő volt az utolsó táskás. Voltak mások is, voltak igényesek is, voltak különlegesek is. Nekem viszont sokáig kellett keresgélnem, hogy rátaláljak a következő, darabra, ami megdobogtatta a szívemet. Ő nem volt más, mint a Buborék Bolt egy kerek virágos darabja. Rózsaszín, virágos, kerek oldaltáska gyerekkorom ízlését idézték és ez kicsit se volt ellenemre:
Majd szinte rögtön mellette, rátaláltam pályatársamra, egy másik övtáskagyárost. Imádni való sztorikat nyomtat a derekadra: Bagaboo.
És utána egész sokáig kellett haladnom, sőt visszakanyarodnom újból, majd beszélgetnem vkivel, majd a szemem sarkából kiszúrnom és türelmetlenül befejezni a dumát, és mentegetőzve elrohanni, gépet előszedni fotózni. Az Artista szó gondolom többeknek egy cirkuszi előadót jelent, még többeknek, viszont egy tervező csoportot, akik megalkották ezt a kupac laptáskát is. színesek, egyediek, szerethetőek:
És mit szóltok, itt még mindig nem adtam fel és adtam még egy utolsó esélyt és jól tettem. Mert megérkezett a szemem elé az egyik kedvenc se nem modern, se nem oldschool Matyó hímzett pakolós, alap darab, a Mozaik kezéből:
