2012.09.25.
14:40

Írta: cseppember

Exam shooting

_MG_5190.jpg_MG_5201.jpg

_MG_5181_resized.jpg

Fotó: Kádár Lajos Lalee art

Modell: Kacsák Anita

Smink: Jakab Nóra

Styling: Körmöczy Márta

Szólj hozzá!

Címkék: shoot exam BDI Werk

2012.02.13.
10:56

Írta: cseppember

2011 képekben címszavakban

Kedves blogolvasók!

Az imént épp azon gondolkoztam, nem történik velem semmi (érdekes). Ezt ti, maximum onnan tudhatjátok, hogy nem olvashattok semmit (legalábbis újat, legalábbis itt). Nincsenek új táskák a gyárban, nincsenek új fotózások. Kisebb érdektelenségbe fulladtam, a nagy decemberi pörgés után. Nem nagyon sikerült még januárban sem felpörgetnem magam, már február közepe van és még csak most ébredezek. Ennek egyik oka pl. az (táskagyárban), hogy csináltam egy gyors számadást 2011-ről. Ezt értsd úgy ahogy mondom. Szóval készítettem egy elszámolást, szigorúan anyagit. Lehet hogy nem kellett volna. A veszteségem (persze csak az anyagi), hát mit mondjak, jelentős. Nem akarok nagy szavakat használni, de öt számjegyű és nem egyessel kezdődik.

Jól van ennyit a sopánkodásról, csak mert magyar vagyok (nem túrista), ehelyett álljon itt egy pár remek pillanat képekben és címszavakban, hogy együtt röhögjünk, sírjunk, nosztalgiázzunk (már ha van kedvetek - ha nem akkor magamnak csinálom)

Először is, még mindig nem mentem férjhez (és nem is tervezem), de ígérem, kedves majdnem násznép, ha egyszer mégis megteszem, egy ilyet szertnék (azt a kérdést már csak költői jelleggel teszem hozzá, hogy vajon egy ilyen darab mellé Z mit venne fel - egy fürdőgatyát?):

Csináltattam egy sziper-szuper tetkót! És eljátszottam az átalakulás gondolatával. Végül nem növesztettem hosszabb hajat, nem vakoltam le magam, maradtam sziplán olyan amilyen vagyok:

Megláttam és beleszerettem egy csodaszép kanapéba. Sokszor találkoztunk már (a fodrásznál) mire rájöttem van közös jövőnk. Szerelem volt ez első látásra:

És íme szerelmünk gyümölcse:

Készült néhány művészi fotó még a régi műhelyben:

 

Természetesen közben konszolidált irodista is maradtam:

És íme a végső tanulság:

 

 

Szólj hozzá!

2011.11.10.
10:00

Írta: cseppember

Ha a kiegészítő: papír

Újrahasznosított origámi papírból készült eco-karkötő - Selyemút

 

Ehhez hordd:

Szólj hozzá!

Címkék: kiegészítő papír karkötő origámi újrahasznoított

2011.11.09.
10:00

Írta: cseppember

Három nő két eset: Street-business fashion

Szólj hozzá!

Címkék: fashion divat street business üzleti utcai casual 40 es 30 as 20 ös

2011.11.08.
10:00

Írta: cseppember

Mix & Match - így kombináld ősszel!

Szólj hozzá!

Címkék: divat ősz ruhák kombinálható

2011.11.07.
14:42

Írta: cseppember

Képzelet riport egy divat magazinban - téma: újrahsznosítás a divatban

Kérdezz-felelek: Szemes Nóra, stylisttal beszélgetünk az újrahasznosítás fogalmáról a divatban

Szemes Nóra mottója: „Öltözködés = önkifejezés”

Fashion for Women: Hogyan lettél stylist? Mesélnél a kezdetekről?

Szemes Nóra: Mindig is érdeklődtem a stílus és a divat iránt. Dolgoztam korábban modellként, így bepillantást nyerhettem a kifutók, a forgatások és a fotózások világába.

FfW: Elsősorban kiknek tudsz segíteni, kik és miben fordulnak hozzád?

SZN: Személyi stylistként én a valódi nőkre és férfiakra koncentrálok mindenféle életkorban, méretben, alakban. Segítek kialakítani a saját személyes, egyedi stílusukat amivel az önbizalmuk és az önbecsülésük végre a helyére kerül. Hiszen az öltözködés alapvető szabályait mindenki megtanulhatja, és ezeket használva minden nap jól érezheti magát a bőrében – elismerő tekintetek és dicsérő szavak kíséretében.
Ha szeretne jól kinézni,de nincs ideje vagy érzéke a ruhák megfelelő összeválogatáshoz, akkor jelentkezzen hozzám személyi stylingra ahol egy beszélgetés után együtt megyünk el vásrárolni és választjuk ki a megfelelő darabokat a gardróbba, melyeket variálva minden nap másként, mégis egy saját stílust követve tud felöltözni.

FfW: Miért fontos az hogy mit viselünk?

SZN: Az öltözködés egyben önkifejezés, a ruházatunkkal, kinézetünkkel kommunikálunk, információkat adunk magunkról még azelőtt, hogy megszólalhattunk volna. Az emberek első találkozáskor megjelenésük alapján ítélnek meg leginkább másokat. Az első benyomásra nincs második lehetőség, ruházatunkkal mondjuk el azt magunkról, amit valóban közölni szerettünk volna.

FfW: Magánemberként foglalkoztat az újrahasznosítás? Ha igen, ez miben mutatkozik meg?

SZN: Nagyon foglalkoztat az újrahasznosítás, a Föld értékeinek megóvása és a fenntartható fejlődés is.
A munkámban is igyekszem ez az elvet követni, hiszen amikor vásárolunk, elsősorban a turkálókat preferálom a bolti üzletek helyett.
Szelektíven gyűjtöm a szemetet amikor csak tudom, van, hogy egész nap cipelem a táskámban az üres palackot, hogy otthon dobjam ki szelektíven. A következő lépés az lesz, hogy igyekszem nem venni semmilyen palackos üdítőt - bár ez nagyon nehéz feladat lesz. Egyelőre odáig jutottam, hogy fél literes helyett leginkább másfeleset veszek.
Nejlon zacskókat próbálok nem elfogadni a boltokban, piacon sem, általában magam viszek egy újrahasznosított műanyag bevásárlótáskát.
Nem veszek feleslegesen műanyag dolgokat, a számítógépemet, mobilomat, stb. csak akkor cserélem, ha már nagyon muszáj. Ez ugyan nem újrahasznosítás, de legalább fenntartható fejlődés. Bár, ha egyszer elromlik, a megfelelő gyűjtőbe viszem, így részenként majd újra

FfW: Mint stylist, a munkádban létezik ez a fogalom? Lehet ésszerűen újrahasznosítani ruhákat, rendeltetésszerűen?

tudják hasznosítani.

SZN: Létezik ez a fogalom. Legtöbbször turkálókban vásárolunk. A ruha-csere partikon pedig szintén használt darabok cserélnek gazdát.
Sok régi ruhát próbálok megmenteni azzal, hogy nem kidobjuk, hanem átszabatjuk őket - így még tovább lehet hordani őket (például kikopott nadrágszárat levágjuk, így sortként használható tovább)
Az ügyfeleimet is arra biztatom, hogy ne fogadjunk el minden üzletben nejlon szatyrokat, inkább egy nagy táskába tegyük a megvásárol ruhákat.

FfW: Ha igen, tudnál egy-két hétköznapi tanácsod adni az olvasóknak?

SZN: Ugyanazt tanácsolnám amit én is teszek: a fast fashion üzletek helyett vásároljanak turkálókban, bolhapiacon, vaterán, stb. Így nem csak a pénztárcájukat kímélik, de a környezetet is.
Barátok közt megszervezni egy ruha-csere partit nemcsak hasznos dolog, de jó időtöltés is.
A ruhákat nem érdemes zsákszámra hosszú évekig tartogatni a szekrény mélyén vagy pincében-padláson, hogy majd egyszer talán jó lesz - ha csak a Vöröskeresztnek adja oda valaki már sokat segített.
De, ha van egy kis ideje és kedve hozzá, pénzt is csinálhat belőle, ha bolhapiacon vagy vaterán eladja párszár/ezer Ft-ért.
Ha egy darab egy kicsit ódivatúnak számít, nézzük meg lehet-e kezdeni vele valamit. Lehet, hogy csak a szabáson kell egy kicsit igazítani és máris újra divatos lesz.
(pl. a régi trapéznadrág szárát beszűkíttetni a most divatos csőfazonra).

Szólj hozzá!

Címkék: divat ruha recycle turkáló stylist cserebere szemes nóra újrahsznoítás

2011.09.28.
08:00

Írta: cseppember

Pálmalevelem 2/2

Hol is tartottunk? Ott tartottunk, hogy megtudtam, a 2%-ba tartozok. Nem tagadom, elkeseredtem, csalódott voltam, miért pont én? 100-ból én vagyok az a 2, aki pont így jár. Kérdeztem is a tolmácsot, hogy mi van ilyenkor. Mondta, hogy előreveszik a számomat és továbbkeresik. Kb. 3 hét múlva számíthatok eredményre. Nem hittem neki. Hazaballagtam, még hüppögtem egy kicsit, de nagyjából másnapra az egész történetet töröltem.

Mígnem egyszer csak (tényleg kb. 3 hét múlva) csörög a telefon a pálmalevélközpontból kerestek, hogy nekik új időpontot kell velem egyeztetniük. Felhúztam a szemöldököm, és el kezdtem újra izgulni kicsit.

Vasárnap reggel 8-ra mentem. Ez önmagában elég abszurd. Kicsit várattak, már meg se kottyant. Majd újra kezdődött a sok állítás, igen nem nem igen igen nem nem talán lehet nem tudom stb. a fura az volt, hogy ugyanaz az ember olvasta fel a kérdéseket, mint előtte és emlékezett rám. Mikor ahhoz az oldalhoz érkezett, ahol 2-nél több volt az igen, az volt az érzésem, hogy fejből nyomja. Ugyanazokat a kifejezéseket használta mint én legutóbb, sőt egyszer úgy 'olvasott' vmit hogy le se nézett az irományra. Lassuk be, elég gyanakvó vagyok, és a barátaim is elültették nemiképp a fülemben a bogarat. Akkora bizalommal kezdődött a pálmalevelem és az én kapcsolatom és másfél évvel később pedig azon gondolkoztam, mi van ha tényleg kamu a dolog? Az hogy a sikeres beazonosítas után kértek egy órat, hogy kidolgozzák a levelemet, tovább súlyosbította a helyzetet.

És hogy mi is a pálmalevél, arról itt olvashattok. Tehát eltelt az óra amit kértek, holott elvileg a pálmalevelem amiben részletezik a sorsomat, már több tízezer éve elkészült. Most akkor mit is kell kidolgozni? A mese így kezdődött: most hallgassam meg a rám vonatkozó 'general prediction'-t, azaz általános jóslatot, majd folytatódott azzal, hogy a holdam a védikus asztrológia aszerint a halak jegyében van. Ezzel nem lenne baj, ha egy asztrológusnál lettem volna és nem egy 'szent helyen' ahol elvileg egy pálma levelére ától cetig le van írva az életem. Szóval a hold ütött igazán szöget a fejembe. Miért is van szükség a hosszadalmas beazonosításra, azaz a vég nélküli állítások igen nemes megerősítésére, hogy pontosítsák a képletemet. Azzal csak nem kezdhetik, hogy elnézést hölgyem, pontosan hánykor is született?

Nem vagyok ugyan gondolatolvasó és kézzelfogható bizonyítékom sincs, de a szívem azt súgja, amit felolvastak nekem nem más, mint egy jól belőtt védikus/indiai asztrológiai elemzés. Aki találkozott már élete során ilyennel nagyjából tudja mire számítson. Sok mindent meg tudnak mondani, de ezek mind általánosságok, érdekességek, javaslatok, tanácsok, prognózis. Hazudnék, ha azt mondanám nem kaptam érdekes infókat. De emellett kissé csalódott voltam, mert sok más sorstársaimmal együtt vmi gigászi ősrobbansra készültem. Hogy most aztán megtudom a tutit. Innentől keresztbe teszem a lábam és csak várok, hogy megtörténjen. Hát nem így történt.

Csak egy példa a többi maradjon az én titkom: azt mondják 3 éven belül megszületik a második gyerekem.... A téteket nálam lehet megtenni..

 

1 komment

Címkék: asztrológia felolvasás védikus pálmalevelek

2011.09.27.
08:34

Írta: cseppember

Pálmalevelem 2/1.

2010. januárjában hallottam először a pálmalevelek létezéséről. És mondanom se kell, hogy azonnal éreztem, hogy nekem van ilyen. Így hamarosan el is határoztam, hogy regisztrálok: keressék meg az enyémet is. Egy hideg jeges, havas februári napon indultam el, az egyik veszprémi panel-rengetegbe, hogy leadjam az ujjlenyomatomat. Aki ismeri az ilyen lakótelepeket, tudhatja, hogy a számozáson belül a lépcsőházak, akár a-f-ig lehetnek, amik közt gyalogolhatsz, akár 500 m-t is . A jó istenhez imádkoztam, egy azonosítási pontért, hogy visszafelémenet a kocsimat megtaláljam. Végre megérkeztem az áhítattal teli 8. emeletre, ahol már sokan várakoztak hasonló szándékukkal. Bevallom azt hittem hogy a folyamat vmivel bensőségesebb lesz, de gyakorlatilag, felvették az adataimat, bélyegző párnára nyomták a (szigorúan) bal hüvelyk ujjamat, majd kaptam egy sorszámot és ezzel ágyő. Kezdtheted várni a sorod. Amit nagyjából fél évre becsültek.

Teltek múltak a hónapok, semmi hír. Eltelt egy év, semmi. Aztán másfél, semmi. Addigra már a FB-os oldalunk is létrejött, mert ugye haladni kell a korral. Ott sorra közzétették a számokat, de VES sehol. Mígnem egyszer, mikor már majdnem el is feljettem a dolgot.. ÁÁÁÁÁ ott sorakozott az enyém is: VES 1053. Pábááámmm. Mondjuk az furcsa volt hogy semmi örömünnep vagy pezsgőbontás késztetésem nem volt, de azért izgatottan vártam a sorsomra.

Egy hét múlva, repesve, virággal a kezemben, csordultig telve áhítattal, na meg izagtottsággal, megérkeztem a Csengery utcai pálmalevél központba. Kulcsszavakkal: kb 100 nm, csupa luxus, csupa dizájn, tele butha fejekkel, ingyen csoki süti és egyebek. Szép volt nem mondom. Az ott várakozókra is a végtelen áhítat volt a jellemző. Bocs, nem találok erre szinonímát. Biztos ismered ezt: lenémítom a telefont, nem is beszélek, nem is gondolkozok, (mert az ilyen helyen nem tessszük) szigorúan mantrázok, sütiből semmiképp nem eszek, mert az milyen ciki. Eggszóval szentté válok, nem anyázok, hogy vagy 1 órát (szó nélkül) várakoztatnak, hiszen én már olyan emelkdett vagyok. Nem illik kérdezősködni, hogy hálló, WTF???

Ok, ezen túl vagyunk,, kezdődhet A BEAZONOPSÍTÁS. Úúú de izgi. Itt ugye az ember azt hiszi, megvan a számom=ez már a tuti. Nem nyújtom nagyon a rétestésztát. Egymillió állítás hangzott el a 'szent embertől' (skype kapcslaton: HURRÁ), amire igennel vagy nemmel kell válaszolni. Amikor már úgy tűnt sínen vagyunk, és a kérdések 99%-ára megvolt az igen. Elhangzott az utolsó, lesúlytó mondat: " és téged Máriának hívnak" - "hát nem bazzeg, vmit nagyon félreolvastál.." és utána recsegő indiai akcentussal: "there are no more bundels, sir" ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ nincs több levél? Ez hogy lehet? Hát megvan a számom..Gondolom nem kell ecsetelnem azt a csalódottságot, amikor közölték, abba a 2%-ba tartozom, akinek elsőre nem találják a levelét. És itt kezdődött minden, amit a második részben mesélek el.

Szólj hozzá!

Címkék: veszprém pálmalevél beazonosítás

2011.07.14.
09:17

Írta: cseppember

El az utamból... biciklivel vagyok!

Mióta biciklivel járok-kelek a nagyvárosban, hát igen nagy tapasztalatra tettem szert a budapesti közlekedéssel kapcsolatban. Azt kell, hogy mondjam, egy kisebb idegroncs lettem, a sok idiótától az utakon, járdákon.

Kezdjük talán a táplálkozásilánc legaljáról: a gyalogossal:

a gyalogos, sétál, bámészkodik, hirtelen irányt változtat. Csak úgy van. Ő nem foglalkozik a forgalom többi résztvevőjével. Jobb esteben a járdán teszi ezt. Ha rendelkezésére áll egy jó széles darab és mellette egy jó keskeny kerékpár út, szinte biztos lehetsz benne, hogy ő az utóbbit választja, lehetőleg veled szembe. Na ennél még rosszabb ha ugyanabba az irányba. Persze satufékezel, mert az utolsó pillanatban TUTI meggondolja magát és keresztezi az utadat. A bátrabbak csengetnek ilyenkor, amit persze a gyalogos MINDEN esteben kikér magának. Mert a járdának látszó tárgy, kizárólag az övé. Javaslom kerékpáros társaimnak, nagyívben kerüljétek el őket.

Aztán a sorban jönnek a bringások. Ja, elézést ez már a nagyon lazákra vonatkozi. Akikre itt gondolok, azok a kerékpáros, mamikák, papikák, gyerekek, kezdő biciklisek, és a sarki mazsolák. Igen ez létezik. Ezek azoka  kérékpáros "társak" akik naponta egy alaklommal (kb 20 év után először) felülnek a biciklire, hogy elmenjenek bevásárolni, vagy csak úgy mozogni, szigorúan a következő sarokig és kizárólag kerékpárosok számára fenntartott úton. És itt az utolsó mondatban külön kiemelem a kerékpárosOK, tehát nem csak neki, hanem van ott két irányabn forgalom. Ha vki még mindig nem érteni, szemből és mögűle is jönnek azok a fránya, akár 15-20-szal is száguldozó cajgások. Igen, direkt használtam ezt a szót. Mert ezek huligánok. Előzgetnek, bravúroskodnak az úton. Sajnos a mazsolák, általában a bukósisaktól, védőszemüvegtől és magától a tekerés tényétől, nem hallanak és nem is látnak. Csak a tapintás marad nekik, általában ezt egész testfelületükkel teszik és előfordul, hogy te, a szabáloyaosan haladó/előző biciklistársunk vagy alul. (igaz történet alapján).

A motorosokat/robogósokat ugorhatjuk, ők nem zavarnak sok vizet biciklis berkekben. Elvannak az úttesten, megvannak a maguk játszmi, a köreinket nem nagyon zavarják.

Gondolom, most már mindenki selyti, hogy az autósok következnek. Az ember azt gondolná, ha bicikliúton halad, nem kerülhet veszélyesebb kontaktusba az autókkal. Persze ez hiú ábránd. Hiszen ott vannak a kerszteződések (még ha neked zöldet is mutat a lámpa, körülnézni nem árt), az autó ki/bejárók (ahol ugyan neked van elsőbbséged, de ez egy autóst sose tart vissza attól, hogy elkaszáljon) éa még sorolhatnám.

Szóval az idegkimerülés határán vagyok. A sok idióta közelekedőtől. Pedig néha én is használom a csengőmet, meg szépen hangosan érthetően cifrán káromkodok. Jó hangosan, hogy mindenki megértse!

Szólj hozzá!

Címkék: motoros bicaj idióta kerékpár bringa bicikli bicikliút autós gyalogos canga közelkedés csnegő cajga

2011.06.26.
10:04

Írta: cseppember

Varrni vagy nem varrni, ez itt a kérdés..

Nagyon szoros a kapcsolatom az anyagokkal. Az Oktogonon van egy textil bolt, amit ha meglátok, megremegek, kiver a víz és közben izzad a tenyerem. Enyhe bizsergést érzek a gyomromban. Úristen, ez szerelem? Akárhányszor belépek és felmérem a teljes felhozatalt, furcsa izgalom árad szét a testemben. Egyrészt: mindent meg akarok érinteni, alig várom hogy intim kapcsolatba kerüljek velük (mármint a selymekkel, brokátokkal, csipkékkel stb stb) másrészt: attól a ténytől, hogy vajon a fizetésem jelentős hányadát ott fogom-e hagyni ezért az élményért.

De vajon létezik még olyan ember aki varr/varrat magának? Vagy egyszerűen csak az élmény kedvéért járunk ilyen helyekre? Az a tény hogy egy méter anyag akár több tízezer Ft-ba is kerülhet, engem némiképp visszatart attól, hogy egyedieket kreáljak/-tassak magamnak.

Szóval a forgatókönyv általában a következő: Belépek az üzletbe, mint egy eszelős kiscsikó körbe rohanok a boltban. Minden megtapizok, megkérdezek, leszedek, levetetek, megszaglászok, rajongok hangosan, közben mmmmmm hangot adok ki, és a végén általában 30 cm anyaggal távozok. Sztem én vagyok az eladók rémálma. Már az ajtóban felismernek és próbálják elkerülni a tekintetemet amikor elkezdődik a műsor.

 

 

Ezt mind elkerülhetjük, ha az anyag beszerzésének egy másik formáját választjuk. Ha sokkal inkább vizuálisak vagyunk, mint tapintás alapján döntők, akkor a mi helyünk az interneten van. Olyan tervezős anyagokra lelhetünk, amit magyar boltokban szinte soha. De ma már akármit megvehetünk Japánból, USA-ból vagy Kínából. Na... tegyük félre a sznobizmusunkat, Kína hallatán. Ők árulják a legdizájnosabb anyagokat a legeslegolcsóbb postaköltséggel. HA nem ezt az opciót választjuk még mindig összeállhatunk más textil rajongó ismerőseinkkel és rendelhetek együtt..

Egyik személyes kedvencem Alexander Henry, aki a kawaii (cuki mintás) stílust képviseli manapság. Persze nem volt ez mindig így. Tervezett ő már virágmintától kezdve pöttyös anyagig minden félét. A legutóbbi kedvence (így az enyém is) a különböző figurális nyomatok: koponyák, képregények, dél-amerikai indiánok.

Következő favorítom a a témába, Etsuko Furuya, japán tervező. És ha japán akkor rögtön eszünk be juthat mindenféle őrült figurás minta, a muffinostól a hello kitty-ig. Hát Furuyanak is eszébe jutott: szarvasos giccsestől a vespás és londoni big bandes mintásig minden megtalálható.

Ha nem vagy ennyire bevállalós, de azért kedvedre való az egyedi minta, ajánlanám figyelmedbe: Amy Butler tervezéseit. Butler, amolyan tapéta virág mintás anyagokat álmodott valóságba. Vannak harsányabbak és szolidabbak.

És hogy mit lehet belőlük csinálni? Íme néhány példa:

Szólj hozzá!

Címkék: bolt kawaii henry textil butler anyag varrás amy tervező alexander etsuko furuya echino

süti beállítások módosítása